Cop Car (r: Jon Watts; f: Jon Watts, Christopher D. Ford)

Miután a Sony feladta az univerzumépítős kudarcba fulladó The Amazing Spider-Man után, hogy a Pókemberből valaha is erős és működőképes frencsájzt csináljon, úgy döntött, hogy megosztja a jogokat a Marvel Studios-szal, Kevin Feige univerzumépítőmester kezeibe adva az egyik legnépszerűbb szuperhőst. Hamar meg is született a döntés, hogy rebootolni kell a szériát, szépen be is illesztették a szuperhősuniverzum nagy, hosszú tervébe, és kapott is már a projekt premierdátumot, főszereplőt, írókat, meg rendezőt, utóbbi Jon Watts. Én szívemen viselem Pókember filmes sorsát, mert szerintem még nem sikerült igazán elkapni a karakter lényegét, szóval reménykedem, hogy most majd, az minden esetre jó előjel, hogy Peter Parker végre tényleg gimis lesz, meg gimisnek tűnő gimis tele gimis problémákkal.

John Watts elvileg a Cop Car miatt kapta meg a melót, aminek főhősei gyerekek, akik megfújják egy korrupt, a hatalmával vissza-visszaélő rendőr autóját. Amit Watts jól elkap, az tényleg a gyermeki nézőpont. Ahogy az egyik különböző káromkodásokat mond, és biztatja a másikat, hogy mondja ki ő is. Az egyik bátran mondja, hogy bazmeg, és úgy érzi, hogy ettől veszélyesen él, ahogy mindnyájan ezt éreztük, amikor gyerekként csúnya szavakat mondtunk, hisz azt ugye nem szabad, a másik viszont nem akarja kimondani. A másik, hogy gyerekként az apró jelentéktelen dolgoknak is mekkora súlyuk volt. Én halálra voltam rémülve, valahányszor egy rossz jeggyel mentem haza, pedig az égvilágon semmi olyan nem történhetett és történt velem, ami indokolta volna azt a jeges rettegést. Pont így a két srác attól megijed, hogy eltalálják kővel a címben jelölt rendőrautót, hisz a kövön rajta vannak az ujjlenyomataik, és majd biztos megtalálják őket, hisz a rendőrség naphosszat köveket elemez, amiket rendőrautók mellett talál. Amit jól csinál a film, az az, hogy a gyerekek gyerekként gondolkodnak és gyerekként viselkednek, ami meglepően ritka filmekben.

A gond az, hogy ez csak nagyon apró komponense a filmnek, és amit Watts jól csinál a filmben, azt is folyamatosan elbassza. Nehéz eldönteni, hogy szimplán a forgatókönyv vékony, és a rendezés amolyan válságkezelésként próbál belőle minél többet kihozni, vagy szimplán Watts rosszul rendez, de a film másfél órás csak, és még így is borzasztóan hosszúnak érződik. Ugyanis komikusan lassan történik benne minden, minden tevékenységből rengeteg felesleges és unalmas részletet megmutatva. Utóbbi célja nyilván az lenne, hogy vizuálisan érdekes, változatos legyen a film, de ha a felvételek ugyanazt ismételgetik és nem tartalmaznak pluszinformációt, akkor fel lehet venni akár 25 különböző szögből is, az vizuálisan akkor is borzasztóan lapos lesz legjobb esetben is, legrosszabb esetben pedig hót unalmas. Utóbbi a helyzet a Cop Carral, mindenki percekig sétál és percekig csinál apró dolgokat, a hosszan kitartott nézésekről nem is beszélve. Nyilván ha valami szokatlanul lassú, szokatlanul hosszan van mutatva vagy kitartva, az kiváló eszköz tud lenni a feszültségkeltéshez, csakhogy itt borzasztóan túl van ez tolva, amitől egy idő után szimplán komikussá válik. Plusz ezt az eszközt is mértékkel kell használni, vagy legalább is ésszel, a Cop Carban semmi nem indokolja, ugyanis alapvetően cselekményvezérelt film.

A filmben ugyanis nincsenek karakterek. Van az egyik gyerek, a másik gyerek, a korrupt geci rendőr, az orrát mindenbe beleütő városlakó, meg az alvilági figura. Nem egyszerűsítem le őket, tényleg ennyi minden karakterjegyük, leszámítva azt, hogy az egyik gyerek nagyszájú és bátrabbnak tűnik, de streeszhelyzetben a másik bátrabb. Van egy jelenet a filmben, amikor az alvilági figura megfenyegeti őket, megkérdezve, hogy milyen rokonaikkal élnek és milyen háziállataik vannak (hogy azoknak a potenciális megölésével zsarolhassa a srácokat). Elmondják, és ez egy kiváló lehetőség arra, hogy a figurákról többet eláruljon a film, ehelyett tök érdektelen triviák lesznek csak. Egyetlen érdekesség van, hogy az egyik gyereknek kígyója van, vagyis vadócabb és bátrabb, viszont ez már kiderült a film elején is, mivel ő dobta meg kővel a rendőrautót, és úgy alapvetően ő volt a felbujtó a kocsilopásban, így ez szimplán ismétlés, a funkciótlan ismétlés pedig unalmas. Rengeteg idő lenne pedig, hogy Watts megrajzolja karaktereinek legalább a kontúrjait, de őt nem érdekli, hogy kik ezek az emberek (ami egy apró vészharang a majdani Pókember-filmet illetően). Engem nézőként viszont érdekelne, nem akarok érdektelen embereket nézni másfél órán keresztül, akiknek nincs személyiségük.

Összességében a Cop Carral pontosan ugyanaz a helyzet, mint Joseph Gordon-Levitt írói-rendezői bemutatkozásánál, a Don Jonnal. Mindkét filmben van egy maximum 20 perces jó, sőt, akár zseniális kisfilm, de ők ezt addig nyújtották és nyúzták, amíg elérte egy nagyjátékfilm hosszát. Viszont míg Gordon-Levitt filmjében vannak karakterek, akik a történet során formálódnak, addig a Cop Carban csak A pont van, meg B pont, időközben lesz C, sőt, még D is, és törvényszerűen ezek valahol találkoznak is, de amíg A és B pont összeér, addig eltelik egy teljes óra, ami a film kétharmadát teszi ki, addig viszont cammogunk, és utána sem váltunk sebességet, hiába válnak utána érdekesebbé a történések. Watts mozija a legunalmasabb film, amit az utóbbi időkben láttam. Ötlettelen rendezés, lapos írás, egyetlen értékelhető dolog benne a hiteles gyerekábrázolás és Kevin Bacon karizmája. De ezt látva tartok tőle, hogy ugyanaz lesz, mint Trevorrow esetében, aki már a Jurassic Worldöt megelőző munkáját, a Safety Not Guaranteedet is ötlettelenül rendezte, és ugyanez a vizuális ötlettelenség köszönt vissza a világ egyik legjobban rendezett filmjének harmadik folytatásában is. Ennél azért Marc Webb többet mutatott, Sam Raimiről nem is beszélve, amikor megkapták a maguk Pókember-projektjét. De persze Watts nyilván olcsóbb (ez fontos szempont a Marvel Studios filmjeinél), remélhetőleg többet is tud ennél.